a hegyezőn túl

Ma csak egy gyors bejegyzés lesz, ugyanis hazajött a Férj az egyhetes továbbképzésről...Hosszú volt ez a hét, és még nincs is vége, de most, hogy már itt van, könnyebb lesz. A hajnalokról már írtam egy régebbi bejegyzésemben, ez a versem egy elképzelt, csendes hajnali…

Történt már veled olyan, hogy körbevett valami megfoghatatlan furcsaság, és nem engedett el? Velem szokott, ma is megtörtént, magyarázatot nem találtam rá. Nem vagyok egy spirituális alkat, de nekem jöttek már be megérzéseim, ezért kíváncsi vagyok, most mi fog…

Valami egészen különleges kapcsolat van a gyerekek és a pocsolyák között. Megfigyeltem azt is, hogy a pocsolya méretének növekedésével egyenes arányban nő a gyerek kíváncsisága, illetve az anyukák hangmagassága. Egy hatalmas pocsolya ezernyi titkokat rejt a gyereklélek számára,…

A vers olyan mint a linzertészta: nem szabad túlgyúrni, mert akkor nem áll össze. Ma írtam egy félkész verset. Mondhatni egy mirelitet, így még fogyasztásra alkalmatlan, de úgy sejtem, hogy túl jó dolog már nem sül ki belőle. Ha lehet, még aznap be szeretem fejezni a megkezdett…

Megint a szerelem. Ezerszer átcsomagolt téma, hol szalaggal, hol anélkül, átlátszós zacskóban vagy zörgős, fényes papírban, mindig más, és mindig ad valami újat.   Néhány napra szalma lettem, a Férj továbbképzésen, és olyan üres nélküle a ház! Még a gyerekek is…

Nálunk a könyv érték, a könyvnek helye van, de mégis megtalálható egy-egy majdnem minden helyiségben. Ma épp Kovács Barbara Figyelj csak! című kötetével kerültem összetűzésbe, ugyanis "mindketten" ugyanazt a fotelt néztük ki magunknak. Ha már így egymásba botlottunk,…

A vers nem vész el, csak átalakul. Mondjuk slam lesz belőle. Egyre többet találkozom a slam poetry fogalmával, és egyre inkább érdekel. A költők /igen, élnek még költők, mondom ezt gyakran/ is tudják, hogy a világ fejlődik, magával sodorva mindent, a verseket is. És ez nem is…

,,Édes gyerekeim, játsszatok szépen!" Olvastátok már Mosonyi Aliz Illemtan gyerekeknek című könyvét? Én is csak részleteket belőle, egy régi Nők Lapja Novella hasábjain. A komoly cím ellenére mulatságos, azonban mégis hasznos kis jelenetekkel teli iromány ez, ami egy régi,…

A vers utat tör magának, bárhol, és bármikor. Bármikor? Itt vitatkoznék magammal egy kicsit, ugyanis van olyan, amikor egyszerűen nem megy. Pedig annyira szeretném, ott a füzet, meg a ceruza, (és a hegyező ) de csak az üres fehér lapot bámulom. Pedig épp nem visít egyik gyerek sem,…

Szeretem a fényképeket. Arcokat, életképeket, csendéleteket. Mind mind egy elkattintott pillanat, amelyet soha többé nem élsz meg ugyanúgy, de a kép visszaadhat belőle valamit. A versek is olyanok, mint a fényképek, megörökítenek, raktároznak, felidéznek. Mostanában elég sokat…