Ma csak egy gyors bejegyzés lesz, ugyanis hazajött a Férj az egyhetes továbbképzésről...Hosszú volt ez a hét, és még nincs is vége, de most, hogy már itt van, könnyebb lesz.
A hajnalokról már írtam egy régebbi bejegyzésemben, ez a versem egy elképzelt, csendes hajnali életkép.
Mondtam, hogy rövid leszek...
Hajnali képszelet
Földre hullt kesztyű szálait
egy otthagyott érintés nyövi
s emlékeit pókhálóba szövi
a múlt. Utcalámpa fénye faggat
levelekre könnyeket aggat
a hajnal nyomomban jár,
távolabb megreccsen
egy madarat cipelő ág.
G.GY.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.