a hegyezőn túl

Az emlékek körbevesznek...a fényképek, maszatos gyerekkéznyomok a falon, vagy éppen egy használt teafilter. Átültettem őket haikuba.    EmlékfoltokFiókbanFénykép hátuljánkihűlt ujjlenyomatokemlékeznek még. Gyerekek nyománVégig a falonmegkapaszkodott a múlt- száz centi…

Versből egy másikat...Ez egyfajta újjászületése a versnek, kicsit hasonló, kicsit más. Dsida Jenő azonos című versét olvasva született meg a következő haiku. Csend a tavon/Dsida Jenő verséhez/ Feszes tükörénnapfürdőző emlékek – csend van a tavon. Az arcképedetráncokba…

A pillanat költészete. Mert a pillanatot nem csak fényképezőgéppel lehet elkapni, hanem ceruzával is...Íme néhány megörökített, színes, tavaszi pillanat.   Tavasz—SzínzörejFűszőnyegZöld szövetszálakrojtozódnak a talajföld-anyagából. Harmatos virágSárga…

Vannak olyan hangok, melyekre oda sem figyelünk. Csak vannak, tudjuk, és kész. Én kettőt ragadtam ki: ahogyan a kulcs megfordul a zárban, és az éjszakai padlórecsegést. Nekem ezt üzenték:   Hangfolyam Vissza-emlékKulcs – fordulatútközben még visszacseng:otthon maradna. Éj…

Mit mond a csönd? Mert igen beszédes, érdemes egy percre megállni, és meghallgatni a csöndet. Ugye, hallod? Csöndsor –haiku lánc Kihűlt papucsokvajon emlékeznek méglépéseikre? Szőnyegrojtok köztmegszáradt kenyérmorzsaroppant törékeny. Színes ceruzákmögött a háttér…

Egymást átfedő átmenetek...már már állandóságnak hat. A haiku a pillanat költészete, ezek az átmeneti pillanatok jelennek meg a haiku-füzérem darabjaiban. Átmenetekvarjúkárogásmég hó rezeg az ágonjanuár hátán csepegő ereszszétmázolt kontúrjainreménysugarak hajló…

Még épp, hogy csak elmúltak az ünnepek, a levegőben még érezni a mézeskalács illatát, a szőnyeg alatt megbújhat egy-két konfetti... Új év, új tervek, egy tiszta lap, amit elkezdtünk teleírni saját történeteinkkel. A következő haiku versemhez az illusztrációt kedves…

Mostanság már direkt keresem az inspiráló képeket, de az is lehet,hogy azok keresenk meg engem, nem tudom biztosan. Már írtam korábban a képek versírásra ösztönző erejéről, és ez mintha csak egyre fokozódna bennem, minden fotóban keresem az érzést, a lehetségest, az…

Szeretem a fényképeket. Arcokat, életképeket, csendéleteket. Mind mind egy elkattintott pillanat, amelyet soha többé nem élsz meg ugyanúgy, de a kép visszaadhat belőle valamit. A versek is olyanok, mint a fényképek, megörökítenek, raktároznak, felidéznek. Mostanában elég sokat…

A hajnal módosult tudatállapotba hoz. Az alvás és az ébrenlét összemosódik, olyan mint egy batikolt ruha, ami kicsit ilyen, kicsit meg másmilyen. De milyen is? Rendkívül inspiráló, szerintem. Bár nem mindig érzem annak, különösen a hétfők tudnak kifejezetten undokul viselkedni,…