Mostanság már direkt keresem az inspiráló képeket, de az is lehet,hogy azok keresenk meg engem, nem tudom biztosan. Már írtam korábban a képek versírásra ösztönző erejéről, és ez mintha csak egyre fokozódna bennem, minden fotóban keresem az érzést, a lehetségest, az elkattintott gondolatokat.
Ma egyébként is kattintós napunk volt, fotózás volt az oviban, még a Kicsit is lencsevégre kapták. Készül majd belőlük vers is karácsonyra.
Ez egy zavarba ejtően kifejező Robert Capa fotó, aki háborús fényképész volt, s nem mellesleg magyar származású. Nem tudom a kép címét, nem találtam, aki esetleg tudja, írja már meg! És íme hozzá a haiku-füzér.
Nő a lányával
Felnéz. Szemében
a baljós ég oda nem
illő részei…
Gyorsan összeáll
a kép: ma nem fő ebéd
s talán holnap se.
Ruhája lebben
gyűrődései között
átmenthet néhány
emléket. Mást nem.
Lánya felszisszen keze
szorításától.
G.GY.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal