A hajnal módosult tudatállapotba hoz. Az alvás és az ébrenlét összemosódik, olyan mint egy batikolt ruha, ami kicsit ilyen, kicsit meg másmilyen. De milyen is? Rendkívül inspiráló, szerintem. Bár nem mindig érzem annak, különösen a hétfők tudnak kifejezetten undokul viselkedni, emiatt gyakran közutálat tárgyát képezik. Kicsit sajnálom is a hétfőt ezért, talán indítani kellene egy kampányt, Mentsük meg a hétfőt! vagy Pókember is hétfőn született! szalagcímekkel. /ez utóbbiban persze nem lehetek biztos, de miért ne? / Egy másik blogon olvastam hétfő-feljavító tippeket, már nem emlékszem hol, ha megtalálom, belinkelem ide.
Hajnalban verset írni jó. Sőt, mi több, ajándék. Ilyenkor gyakran úgy érzem, nem is én írok, hanem a ceruza. Koptatja magát. Egyszer csak elszabadul a vers, és dobálja fellegekre bőszült tajtékját. Olyan, mintha nyitva lenne egy zsilip, ami átengedi azt is, amit már nappal nem. Következzen egy hajnal - haiku...
Morzsák
Rezgő ébredés
gombjába fúlt gondolat
fázós indulat.
Mérgének gőze
támasztja meg államat,
függönyön lógnak
a napsugarak-
erőtlen próbálkozás.
Álmatag hajnal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.