Megint a szerelem. Ezerszer átcsomagolt téma, hol szalaggal, hol anélkül, átlátszós zacskóban vagy zörgős, fényes papírban, mindig más, és mindig ad valami újat.
Néhány napra szalma lettem, a Férj továbbképzésen, és olyan üres nélküle a ház! Még a gyerekek is csendesebbek, persze nekik is nagyon hiányzik apa. Ennek apropóján került ismét terítékre a szerelem. Talán nincs is ember, akit ne ihletett volna meg legalább egyszer. Gondoljunk csak híres költőinkre, és nem kevésbé elhíresült múzsáikra, mennyi gyönyörű szerelmes vers, és mind egy kicsit másképp festi le az érzést. Nem mondom, hogy nem olvastam még egy kaptafára írt szerelmes verseket, de valahol ezeknek is van értéke. Mert valakinek szólnak.
A következő vers ma született, egy réges régi Nők Lapja Novella hasábjain találtam ezt a képet, szerintem nagyon kifejező. Neked mit üzen a kép?
Minden más
Egymás folytatásai…
az összemosott kontúrok mögött
minden más, szürkére maszatolt
háttér lett a világ.
Mellettük kofferek – sietve
elcsomagolt életek.
Csak a talpuk alól kifolyt árnyak
ismerik múltjukat,
s útjukat egymásba satírozza a nap.
Minden más a pillanatból kimaradt.
G.GY.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.