A fénykép egy kimerevített pillanat. Egyszeri, és megismételhetetlen. Mostanában már tudatosan figyelem a képeket, és meghallgatom, mit mesélnek. Néha le is írom...
Egy életkép ritmusa
Száll, száll a cigarettafüst,
karikái közt
elsuttogott szavak hajlonganak.
Dob, dob, dobban az élet
bőrükön éled,
lüktet a szerelem.
Meg – megreccsen a széken,
hűlt helyükön éppen
lábat vető múlt.
G.GY.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.