Már Shakespeare is megmondta, hogy színház az egész világ, és mennyire igaza volt! Vannak főszerepek, epizódszerepek, és olyanok is, amiket kifejezetten nehéz eljátszani. Ezeket néha jobb visszaadni...nem biztos, hogy nekem írták...
Egy akkor-most verspárost mutatok meg, ami a szerepekről szól. Az egyik 2007-es, a másik mai. Melyik-melyik?
Kalapok
Egyik elegáns dámává
Változtatná át
Ki rászánná magát.
Vérvörös hódító,
Észveszejtő bódító
Lesz, ha fejébe nyomja
A tüllfátylas csodát.
De fejét, ha párnára hajtja,
Kalapja nincsen rajta,
Tudja-e, kinek akarja
Hinni magát?
Kalapba zárt világát
A fogasra lógatja?
S ha óhajtja,
Újra felveszi, és
Megteszi, mit a kalap kíván?
Erőltetett szerep
…elegáns dáma-
egy kalapba zárt szellem
önkívületben.
Az éjjelt várja, de hiába,
a kalaptalan kétely tüllfátyla
arcába hull…világtalanul
senkinek érzi magát.
G.GY.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.