Magam sem hiszem, de hamarosan itt a karácsony. Hó nincs, ünnepszag sehol, talán kellene sütni egy kis mézeskalácsot... Abban reménykedek, hogy csendesedünk, mélázunk, és közben lesz időm végre átnézni a jegyzeteimet, verseimet, hátha összejönne egy kötetre való. Persze nem csak ezért várom ezt az időszakot, nincs csodásabb élmény annál, mint mikor a gyerekek bontogatják az ajándékaikat...én már kibontottam az enyémet, itt van előttem, és írom rajta a blogot. Majd beülök vele a fa alá szenteste.
Csendesedik
(hab)csókok íze-
emlékké lesz,
hálatelt
koccanás zaja
fejembe száll-
az ünnep
még csordogál
a pohár oldalán.
Átjár.
A várakozás neszel
mellettünk: súlyától
rezzen az ág.
Szemedben izzik
a gyertyaláng.
G.GY.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.