A versek élnek. Megkörnyékeznek, és úgy szólnak hozzád, ahogy te szeretnéd. Nem szerettem az irodalom órákon az egyen-verselemzést, persze ismerve a költő életrajzát, a vers keletkezési idejét, lehet következteni néhány dologra, de arra nem, hogy a költő mit gondolt, amikor a verset írta. Azt csak ő tudta. És nem is az a fontos, hogy kitaláljuk, mire gondolt egy vers írója, hanem hogy megleljük benne magunkat.
Ez a versem most egészen mást mond nekem, mint akkor, amikor írtam. Legyen elég annyi, hogy most elég "párnául" érzem magam...
Egy párna hever
Egy párna hever a földön:
valaha álmokat látó
„fejfenntartó” szövet hagyaték.
Megbukott sorsán kesergő
ottfelejtett hűlt helye
a létezésnek.
G.GY.M.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Liababa 2013.12.11. 18:44:54
march 2013.12.11. 20:49:55