Régebben azt gondoltam, hogy a történelmi regények tankönyvszagúak, tele évszámokkal, történelmi eseményekkel, de a nyáron megismertem Fábián Jankát egy író-olvasó találkozón, és megváltozott a véleményem.
Az írónő Adél és Alíz című könyvének eseményei 1919-ben kezdődnek, egy gyilkossággal, ezután ismeri meg egymást a két lány. Egy bentlakásos iskolában válnak ők barátnőkké, bár kissé furcsa, kutya-macska barátság ez. Szerelmi szálak hálózata, néha megdöbbentő alakulása az eseményeknek, mindez történelmi keretbe foglalva, de úgy, hogy olvasása közben nem éreztem magam töriórán. Bár több olyan kritikát is olvastam a műről, ami pont emiatt, hogy nem bontja ki elég részletesen a történelmi eseményeket gyengébbnek titulálja a regényt. A történelem szakon (is) végzett írónő nyilván nem történelem könyvet akart írni, és nem is az lett, bár hosszú kutatómunka áll minden egyes regénye mögött. Nagyon olvasmányos, letehetetlen a könyv, pedig még a végén sem tudtam eldönteni, hogy ki a kedvenc karakterem. Lehet, hogy pont emiatt tetszik annyia? Mert nem szokványos.
Íme a dedikált Adél és Alíz! Féltve őrzött kincs a polcomon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.