,,Édes gyerekeim, játsszatok szépen!" Olvastátok már Mosonyi Aliz Illemtan gyerekeknek című könyvét? Én is csak részleteket belőle, egy régi Nők Lapja Novella hasábjain. A komoly cím ellenére mulatságos, azonban mégis hasznos kis jelenetekkel teli iromány ez, ami egy régi, francia illemtankönyv alapján íródott. Igen, régen ilyen is volt.

Szerencsés vagyok, nagyon jó gyerekeim vannak. (vagy én vagyok nagyon jó anyuka...) Szó se róla, nálunk is vannak kupihegyek, de ha máskor nem is, estére mindig eltüntetik. Sőt, azon versengenek, ki pakol ügyesebben, én pedig csak dícsérek, és bíztatok ilyenkor. Volt már firka a falon, maci a szekrény tetején, építőkocka a lábam alatt, szóval nem szentek a lelkeim, de mi nem is szenteket szeretnénk nevelni, hanem két kis örökmozgó, életrevaló kisfiút. Pókember és társai pedig igazán illedelmesen illeszkednek az otthonunk melegébe. Mi kifogásom lehetne?

Íme egy régebb gyerekversem, ami egy kissé kupis nap utóhatása. A rajzot Séllei Anikó, kedves hobbiművész ismerősöm készítette. 

Szoba gyerek módra

Kisautók sorba állnak
tévedés ne essék,
nem kupi ez tudhatnád
csak látszat rendetlenség.

Ura vagyok minden egyes
színes ceruzának,
tudományos kísérletben
gyakran falra másznak.

Hogyha mégse találok meg
éppenséggel ezt-azt,
hát valamit kinevezek
kisegítőnek majd.